Szombati számháború

Fantasztikusan érdekes kiránduláson vehetett részt, aki vasárnap reggel 9-re lejött a Batthyányi-térre. Itt gyülekeztek ugyanis a még mit sem sejtő gyerekek és a legédesebb álmukból felvert direktóriumtagok. Utóbbiaknak ez igencsak kiült az arcára :-) A 11-es busz végállomásától elindultunk lefelé, hogy próbára tegyük képességeinket egy rövid számháború keretében. Ezután jött csak a tejszínhab a fagyira. :-) Stodi és Sid kiváltak az egyik csapatból és átvették a játékvezetői szerepet, miközben a többiek feszült figyelemmel figyelték (na jó csak szerettük volna) az instrukciókat, amelyek azonban annyira bonyolultak voltak, hogy a Dir. tagok már a második mondatnál egymást kérdezgették, hogy "Te figyeltél?" vagy "Te érted ezt?". Én pusztán megpróbáltam értelmes fejet vágni, de miután az egyik leendő Tenepi polgárhölgy közölte velem, hogy "Sáska, ne nézz annyira bután!", már nem akartam okosnak tűnni. Visszatérve az eseményfolyó medrébe, egy újfajta játékot tanultunk, a számháború-kommandó-kémedés kategóriák egybeöntésével. 3 feladatcsoport volt, 3 alfeladattal (Nem matematikus kedvéért 3 X 3 feladat). Lényege, hogy az erdőben elrejtettek 9 számjegyet amiket eggyesével meg kellett találni, majd fel kellett hívni ezt a számot egy mobilról. Csöndesen hozzáfűzném, hogy a számokat úgy adták meg például, hogy "X=3". Vert a szívem a gyönyörűségtől. Utólag is köszönöm a szervezőknek. :-) Szóval meg kellett keresni a számokat, de mindeközben folyamatosan ment a számháború. Ha valaki kiesett vissza lehetett vásárolni az életét, természetesen néhyán negatív pont ellenében. Azért azt mégiscsak leírom, hogy az egyik pont a szemeteskukában lévő szemeteszsák külső részére volt ragasztva. Ezt persze nem lehetett egyből észrevenni, én bele is másztam nyakig a zacskóba. Na jó, lehet, hogy ez egy kicsit túlzás. :-) A lényeg, ami a lényeg, hogy nagy nehezen, rengeteg futás árán sikerült megszerezni a telfonszámot mindkét csapatnak. A telefonban megkaptuk a szükséges információt a zászló hollétéről és az utolsó mindent eldöntő csatában a zászlóért a fekete csapat szerezte meg. Így minimális fölénnyel nyertek is. Közben a mozgó hullatáborban több érdekes téma is kifejtésre került, így a sáska-kungfu, az időparadoxonok, az új Tarantino film és így tovább. Egyszer még várvédőzni is megálltunk. Természetesen a jutalmunk nem maradt el, ugyanis a végén egy hatalmasat fegyiztunk eggyütt, szerintem a rizses-barackos volt a legjobb. Aztán a szomorú búcsú következett, amely a Daubner cukrászda előtt esett meg, így megint sikerült magunk felhívni a figyelmet (bár néhányan szívesen elbújtunk volna).